Magyar egészségügy

Sajnálatos módon egyre rosszabb állapotban van a magyar egészségügy. Szolgáltatás színvonala rendkívül alacsony és erre még rájön az egészségügyi dolgozók elvándorlása. Az elmúlt 10 évben nem javult, hanem inkább romlott az egészségügyi ellátás színvonala. Az okosabb orvosok, akik értik is a szakmájukat, azok már rég elvándoroltak. Rengeteg a beteg, a legnagyobb baj, hogy számuk nem csökken, hanem növekszik. Tehát egyre betegebb a magyar társadalom. Ebből az következik, hogy igazi gyógyítás nem igen van, hanem kísérletezgetés a betegekkel. Szellemi megújulásra lenne első körben szükség (persze infrastrukturális területen is égető). Az egészségügy középpontjában a betegnek, (de hívjuk inkább őket pácienseknek) kellene lenni. Az egészségügyi dolgozók még mindig felsőbbrendűnek képzelik magukat a pácienseknél. Ezáltal a szolgáltatás színvonala rossz. Megosztok néhány eseményt, ami velem történt idén.
Januárban a szájsebészeten jártam a Központi Stomatológiai Intézetben (KSI, Budapest, Szentkirályi utca). Jobb hátsó 7-es fogam fájt. Korábban felkerestem a fogorvost és ő utalt be, mert ő nem tudja kihúzni azt a fogamat (törött volt) és valószínűleg alatta nő a bölcsességfogam, menjek szájsebészetre. Január 14-én el is mentem a fent említett helyre. Ott egy félőrült hentes szájsebész, dr. Koch János László gyakorlatilag nekem esett. Nem kérdeztek semmit. Én a kínok, kínján éltem át. A beutalómra rárajzolt kotta szerint dolgoztak. Persze a beavatkozásról papírt nem kaptam, csak a beutalóm hátuljára írtak egy sort. Még az orvos nevét se tudtam. Azt is onnan tudtam meg, hogy regisztráltam az Ügyfélkapura és megnéztem mennyit költött rám a társadalombiztosítás. Ott találtam meg az orvos nevét. Szerencsére jót húztak ki és helyre jött a dolog. Bár hallottam, hogy nem mindenki ilyen szerencsés.
A bal lábamon lévő egyik ujjamról februárban leesett a köröm. Gondoltam majd visszanő. Rendszeresen újra és újra leesett. Augusztusban elmentem gödöllői Tormay Károly Egészségügyi Központba a bőrgyógyászatra. Itt meg kell jegyezzem, hogy szívesebben mentem volna a kistarcsai kórházba lévő bőrgyógyászatra, csak hát pár éve volt egy csodálatos varacskos disznó fejű egészségügyi miniszter (Horváth Ágnes), aki tulajdonképpen bekorlátozta a szabad orvos választás lehetőségét, így csak a területileg illetékes helyre tudtam menni. (Kistarcsán van egy nagyon kedves, barátságos főorvosnő bőrgyógyász, aki még nagyon készséges is.) Elmondtam panaszomat dr. Fehér Ágnesnek és csak néz rám bambán, csak annyit kérdezett, hogy sokat szoktam-e gyalogolni. Gondoltam magamban ez most hogy jön ide. Elmondtam mennyit szoktam gyalogolni. Nem szólt semmit. Írt fel kenőcsöt. Igazából szerintem nem tudta, hogy pontosan mi bajom van. Sebaj, azóta javult a körmöm. Még nem 100%, de lassan elfogy a kenőcs.
A legutolsó élmény még friss. Elmentem csütörtökön a háziorvosomhoz. Több órás várakozás. Csak azt nem értem, hogy egyesek miért vannak bent 45 percig. Diagnózis: tüszős mandula gyulladás. (Nem emlékszem, hogy lett volna valaha ilyenem.) Antibiotikum kúra. Persze semmilyen gyorsteszt, hogy mégis milyen kórokozó rakoncátlankodik ott. Azt mondta a doktor néni, ha nem használ a gyógyszer, akkor ír másikat. Na, csiki-csuki kísérletezgetés. Egyenlőre két pofára zabálom, majd meglátjuk mi sül ki belőle. Ja, ha már háziorvosnál járunk, akkor meg kell említeni, hogy mit keres egy macska egy orvosi rendelőben. Ez dr. Szkalák Ilonánál van a Móricz Zsigmond utcában. Hallottam már róla, hogy a macska ott szokott lenni, de eddig még nem láttam. És a büdös dög oda megy minden beteghez. Fúj. Ezt a dolgot ajánlom az ÁNTSZ figyelmébe. Egy rendelőben még egy légynek sincs helye, nemhogy macskának!
Másik csúcs, ami a gyermekgyógyászat területén van. A június 6-án született kisfiamat beutalták mindenféle helyekre. Kérdezem minek. Hála a jó Istennek semmi baja nincs. Még az egészségügyet végzett édesanyám is értetlenkedik, hogy minek ez.
Végére csak egy régi zsidó mondást tudok mondani. "Egészség legyen, a többit pedig megvesszük."